Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége magyarországi vadászterületeinek és vadállományának uradalmak szerint való ismertetése. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1469

ELSŐ RÉSZ. - IV. fejezet. Vadgondozás, táplálás és természetes táplálkozás

32 tavasz felé bántja, oly időtájban, midőn a hó ülepedni kezd s a zöld csemeték a hó alól napfényre kerülnek. A mint azonban füvet talál, a fővad ezen károsítása is megszűnik. A jegenyefenyő-serdények gályáit máskülönben az őzvad is kedveli. Ebből az látszik, hogy a fő- és őzvad a zöld és nedvdús tápláléknak minden száraz takarmány fölött előnyt ad, erre vezethető az is vissza, hogy a fővad télen át még a fák sima kérgét is rágja. A vadnak ezen sajátságain nem segít semmi: sem elegendő, sem válogatott száraz táplálék, sem a mindenféle táplálék és keverék, sem a javasolt sokféle ellenszer — melyekkel próbák tétettek —, sem a sózók, melyek mindenütt bőven vannak elhelyezve. Ez már a szabadban élő vadnak kiírthatatlan természetében fekszik, mely károsítások ellen csak az enyhít, ha a vadlétszám a terület nagyságához képest megfelelő számban tartatik, mire a fenséges birtokos tekintettel van s évről-évre nagyobb számú tehenet, satnyább bikát és borjút engedélyez lelövetésre; így ezekből a mult évben is 157 darabot engedélyezett, a mi máskülönben az életképes és erős vadállomány tenyésztése érdekében is szükséges. Végre megjegyzendő, hogy a fiatal ültetésekben évről-évre a károsítás oly mérvben apad, a mint a vágások előhaladnak és a fiatal ültetésektől távolodnak; addig pedig a hiányokat évről-évre pótolni kell, a mire gond fordíttatik. Felnőttebb csemetékre, midőn azok tűi már megkeményedtek, a fővad kevésbbé káros. Hogy pedig a vad az etetőkhöz nagy havakban könnyebben hozzá juthasson és hogy a mennyireannyira a ragadozó vadak üldözései elől menekülhessen, az etetőkhöz és a hegyoldalakon csapások tapostatnak részben emberi erővel, részben pedig,