Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége magyarországi vadászterületeinek és vadállományának uradalmak szerint való ismertetése. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1469

ELSŐ RÉSZ. - III. fejezet. A fenséges birtokos murányuradalmi tilosában előforduló hasznos, továbbá káros és dúvadnemek

27 tölgy- és bükkmakkra, továbbá madár- és lisztesberkenyf gyümölcsére, szederre, eperre, fekete- és veres-áfonyára s a hol van - itt azonban nincs vadkörtére, kukoricára van utalva, mindazáltal a húst sem veti meg s a hol ahhoz könnyebben jut, elfogja a fővadat, őzet, azoknak fiatal szaporulatát és a hegyi legelődön a juhot, marhát, lovat s azokat fölfalja, de ily esetek, nagyon óvatos lévén, mégis ritkábban fordulnak elő. Továbbá felkeresi az erdőkben és az erdők alatt létező méheseket a méz kedveért, aztán a darázsfészkeket és hangyabolyokat is feldúlja; zabéréskor pedig a zabokban is károkat okoz. Tápláléka felkeresésénél nagy vidékeket baranvol be s ilyenkor, különösen makkéréskor, még az alsóbb fekvésű előhegységeket is felkeresi. Téli tartózkodásra visszavándorol s téli tanyául a sziklás barlangokat választja, a milyenek a murányaljai, vereskői és részben az ágostonlaki mészhegyekben bő számban találhatók. Enyhe teleken, ha a hó kicsi, mindaddig fent van és kóborol, a míg nagyobb hóesés téli szállásra nem kényszeríti; a fiadzás előtt álló anyamedve, legyen a hó bármily kicsi, január hó első vagy második felében elfekszik. Előjönnek oly esetek is, hogy ha a hím vagy nem fias medve még február havában is feljárhat — a mi igen ritka eset — s élelmét a hó alól kikaparhatja, barlangba nem vonul, hanem nagy sűrűségekbe betöri magát, vagy sziklás padlanok alatt tölti a tél másik felét. Barlangokba való vonulását nagy hóeséseknél teszi, hogy nyomát veszítse, azért oly nehéz téli tanyáját felkutatni. A hiúz, vadállományunk e vérengző gyilkosa, itt szintén állandó vad, szerencsére nem nagy számban és pedig azért, mert a hol észrevétetik, csap-