Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VII. A hetes szám elvégre is szerencsés volt

VIII. A hetes szám elvégre is szerencsés. (Ajánlva Pfob Ferencz úrnak.) A hetes szám — gonosz szám, tartja a példabeszéd -— szerencsétlenséget hoz, mondják némelyek. Ennek ellenében nem akarok arra hivatkozni, hogy a hetes a régi népeknél mintegy szent szám volt; csupán egy türténetkét óhajtok t. olvasóim előtt elmondani, melyből a bevezetésben emiitett állítás ellenkezőjéről győződtem meg s én a mondó vagyok, hogy a hetes szám szerencsés szám. Nem igen hinném, hogy a zöld szin lelkesült hadseregében volna bárki is, kinek a vágya nem culminált volna abban, hogy a Hollák és az örök gyászában nagyszerű fenyveserdők mysteriosus királyi vadját: a siket fajdkakast önfeledt pillanataiban meglesve az eredményt vadásznaplójában aranybetükkel jelölhesse meg. Valóságos mythos veszi körül ezen nemes vadnak úgy élet- mint elejtési módját. Mind a kettőről a legcsodálatosabb regéket halljuk, a melyekben képzelet s valóság csodálatosan vannak összeelegyítve. Az mindenesetre kétségen felül áll, hogy nincs vadnem, melynek vadászata annyi ingerrel birna. Már a terep nehézségei, az éj titokteljes homálya, — a melancholicus dalokat zengő fenyves — az alig legyőzhető izgatottság — az ezer és ezer változatú esély, melyet szabályba foglalni lehetetlen — s ezzel összeköttetésben annyi akadálylyal való küzdelem — a vágy, s a minden idegünket igénybe vevő izgalom — ezzel szemben a küzdés idegeink lecsillapítására, minden egyes csekélységnek látszó momentum scrupulosus megfigyelése ; mindez elég arra, hogy egész lényünk szokatlan hangulat uralma alatt álljon.