Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - II. Hanvai vadászlevél 1872-ből

III. Hanvai vadászlevél a „Vadászlap"-nak 1872-ból. Az annyi oldalról hiányosnak kimutatott vadásztörvényre nézve lehetetlen meg nem jegyeznem, hogy — legalább vidékünkön — a törvény jó oldalainak is édeskevés hasznát látjuk in praxi, minek oka természetesen már nem a törvényben fekszik. Azt mondják: uj seprő jól söpör. Talán itt jobban illik az, hogy : uj szita falon függ. Közigazgatási közegeink felkötötték ugyan az éles sarkantyút s fulmináns rendeletben kiadták az utasítást a vadásztörvény végrehajtására, különösen megparancsolván a pandúroknak, hogy minden koloncztalan kóbor kutyát könyör nélkül lőjenek agyon. Azonban a pandúr urak legkevésbbé fordulnak meg a legelőinken — a kutyák pedig nem igen szoktak az országúton vadászni. Azután minden járásban van vagy hat pandúr s legalább 1000 koloncztalan kutya. Egy-egy pandúrnak van a rablók ellen, s önvédelemre talán, 12 patronja, mi jusson ebből a kóbor ebekre ? Végre egyik juhász koma, a másik sógor; ergo dicső világa van nálunk a canis familiáris Linnéinek. A községekre is ráparancsoltak : nyilatkozzanak területük bérbeadása iránt. Azután történt egy nagy semmi, melybe vitéz Háry János mint az óperencziás tengerbe lógathatná — ha élne — a lábát. Ezt irtuk 1872-ben. Az utolsó alineát kivéve; vájjon állunk-e ma, 1890-ben, jobban ? A vadállományra itt a Sajó völgyében panasz nem lehet. Fürj és haris ugyan nincs annyi, mint tavaly. (Tizennyolcz év múlva azt mondhatnók : kiveszett. S ez nem is lehet