Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - II. Hanvai vadászlevél 1872-ből

28 másként, tudva, hogy tavaszi s őszi vándorlásaik alkalmával a földközi tenger szigetein milliószámra fogdossák a gyámoltalan, kifáradt állatokat. Maga a caprii püspök egész hajórakományokat küld Angliába. Épp ugy a szalonkákból. Hogyne pusztulnának ki szegények végképpen ?) Erdei szalonka ott is, hol máskor ritkán, bővében van. Baraczai reviremben, hogy az eredmény százakra nem rug, oka csupán, hogy a fegyver nem fogott jól s azután a cholera morbus, mely, ha nem volna — egész télen folyhatott volna az élvezetes sport. Azt mondja Brehm, hogy „ezen kedves vad, kedvező időben, kétszer is költ. Hajlandó lennék elhinni, hogy az idén, midőn a fák kétszer virágoztak s részben gyümölcsöztek, ezen kedves hosszúcsőrüek háromszor is költöttek talán ? Annyi bizonyos, hogy a vadász évtizedig sem [nyert általuk annyi élvet, mint az idén. Foglyot az idény derekán elvétve lehetett találni; most a földből látszanak új csapatok kinőni. Nyúl volna ! de mihaszna, ha a szomszéd területeken több a lesipuskás gányó, mint a bokor. Szerencsésen vadásztunk Okolicsányi Gáspár sógoromnál Ráhón őzekre. Török László, Ossko Lajos barátaimmal s az én spiritus familiárisom : Marczi jageremmel kimentünk az erdőre. Még ott sem voltunk jóformán, midőn az eső kezdett szakadni, úgy, hogy nem győztem eléggé áldani a gummiköpönyeg feltalálóját. Hősiesen kiállottuk. Két órakor kipillantott a nap. Egy vágás s lábas erdő szélén állva, le, alattam a völgybe egy meredek út. Felhangzik a Fordíts mély hangja s jön egy tapsi fel az úton a szájamba. Én azonban ugy gondolkozom : egy nyomorult nyúlért kár volt ázni. Elbocsátom. Hátha Fordíts őzbakot ver fel s visszahozza? Jönnek a czimborák. Az öreg Török kérdi: mi volt ? Nyúl. Merre ment ? A lábam közt, válaszolám. Az öreg bácsi szidott, mint a kölest. Én csak mosolyogtam. Ne haragudjál, édes bátyám. Kálvinista létemre mondom neked, hogy ma raesküszöl, ha soha sem hitted is, a transsubstantióra. A nyúl még ma őzbak lesz, mig ha lelövöm, a kutya nem megy az őzes oldalra. Várunk egy órát, semmi, s ismét rám zúdúl a jó öreg haragja. Indulunk