Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XIV. Vizsláink értéknélkülisége s annak okai

— 82 — XIV. Vizsláink értéknélkülisége s annak okai. A czímben előforduló vizsláink nem bizonyos fajra, hanem — csekély száméi telivér anyagunkat levonva — azok összeségére szól. Pillantsunk be vadászlapjainkba, majd mindenik számban tuczatszám kínálják a használható vizslákat. S az eredmény ? Csalódás. Ebből az következik, hogy igen kevés a jó vizsla. A csalódások oka azonban nem mindig az eladóban rejlik, de néha a vevőben is, miután ennek gyakran eltérő vadászati modora van, minek folytán az eb őt meg nem érti. Kívánatos lenne tehát, ha minden vadász legalább annyira elsajátítaná az idomítás mesterségét, hogy a más által idomított kutyát saját módjához tudná szoktatni. Legnagyobb része azonban a vadász uraknak — ha képes is lenne erre, túlkényelmes hozzá s ennek folytán az új aquisitió már néha az első napon alaposan el van rontva, mert ez az ember szolgálatában álló állatok egyikénél sem történik oly könnyen meg, mint az ebnél. Legnagyobb veszedelem oly urak társaságában vadászni, kiknek ebei rossz tulajdonsággal birnak. (Ép oly nagy veszély az, ha az urak maguk birnak ilyenekkel. K.) Az új vizsla, ha hibát követ el, rendszerint nem büntettetik meg melegében ezért, azon félelem miatt, hogy a mutatkozó ragaszkodásnak ezzel vége lenne. De ez helytelen ; mert ezen az íiton magunk leszünk okai az elromlásnak. Nem szabad soha elnézni a legcsekélyebb hanyagságot sem, annál kevésbbé a hibát. A korbácsot elhagyni soha sem szabad. Ennek egyszerű felmutatása a maga helyén többet ér, mint a verés akkor, midőn már a vizsla nem tudja azt: miért kapott ki ?