Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XII. Constans fajok

— 70 — A harmadik fajta az észszerű tenyésztő, azaz, az, a ki a tenyésztés alapelveivel tisztában van, és a választásban nem vakíttatik el az eb szép alakja vagy épen annak correct pointjei által, hanem visszamegy és kipuhatolja az eb eredetét. Mindenkinek, ki tanúlni akar, ajánlhatjuk a következő czímű könyvet »The Setter, by. Edw. Lawerack. London. Longsmann Green and Co. 1872.« (Úgy tudjuk, hogy ezt Bárczy István nyelvűnkre átültette. Kivánatos lenne, hogy ne hevertetné sokáig asztala fiókjában.) Elmondja ebben a Setter-tenyésztés nagymestere egy hosszú élet bő tapasztalatait. Szabad legyen e helyen a tenyésztés és családfa (on breeding and the value of Pedigree) becséről szóló fejezet végét idéznünk. »Mint már említettem, minden tapasztalt tenyésztő előtt ismeretes tény az, hogy a keresztezés első eredménye magasfokú szépséggel bír. De óvakodjanak az ilyet tenyésztésre használni, legyen az bármily szép, vagy bármily kitűnő, a nélkül, hogy véréről biztos tudomást szereznének. Alljon itt néhány példa arra, mily elkerűlhetlen a leggondosabb elővigyázat. Láttam egy pár ugyanazon alomból hagyott ebet, az egyik egy kitűnő setter, a másika egy pompás pointer volt. Mindkettő oly kitűnő tehetségekkel, hogy utánuk sokat tenyésztettek. De mi lett az eredménye? Az ivadék gyalázatos korcs lett úgy kinézésre, mint vadászatra nézve.« »Következik más példa.« »Ily tapasztalatok szolgáljanak intésül arra nézve, hogy bármily szépek és jók legyenek az ebek ; a leszármazás kipuhatolása nélkül mégse használtassanak tenyésztésre.«