Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XII. Constans fajok

— 71 — »Experto crede Ruperto

!« »En magam részéről nem átallanék oly ebet tenyésztésre használni, mely külsőleg nem látszik tökéletesnek, de családfájában biztos vagyok.« Más helyen így szól Lawerack: »mindenki, ki valamely állat tenyésztésében kitűnt, tudj a azt, milyen nehezen írtható ki a bekeveredett tisztátalan vér, még ha az éveken keresztül buddogott is.« Ily tekintély után nincs mit hozzátennünk egyebet, mint azt, bár akadnának a német fajnak is Lawerackjei. (Az utolsó bekezdésen kivül, melyhez direct közünk nincsen, aláírunk mindent, amint az el van mondva. Nincs az ellen sem kifogásunk, hogy német szomszédjainkat a nemzeti ambitió a németvizsla reconstructiójára sarkalja. — Ki kell azonban nyíltan mondanunk azt is, hogy nem kötünk még ez esetben sem vérmes reményeket e fajhoz, még azok után sem, miket német versenyeken a reconstructs ötödik évében díjnyertes individuumoktól láttunk. De ki tudja, nem válhatik-e még kellő idő, gond és szorgalom utján belőle valami jobb? Azonban ez az ő gondjuk ; törődjenek ezzel ők. Igénytelen nézetünk mindig csak az marad, hogy emeljék azt bár a tökély lehető magas fokára, az az angolhoz mindig legfeljebb úgy fog viszonylani értékre, mint a trapper a versenylóhoz. Nekünk nincs, nem is volt soha magyar vizslánk. Tehát még a nemzeti ambitió sem tarthat vissza attól, hogy jövő tenyésztésünk alapjául ne a már annyira kitűnőnek