Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482
XII. Constans fajok
— 69 — sonlítva ezt a tenyésztésről szóló czikkel, nem veszélyes viszszaütődés esete, csupán mint óvó példakép hozza fel ezt Schmiedeberg, nem csak a szín örököltetvén át. Közlő.) A tapasztalás kimutatta azt, és Darwin is vallja, hogy egy faj csak a nyolczadik generátión túl válik constanssá. Az az, csak hogy ha az elődök nyolcz generátión által származtak ugyanazon fajból, akkor biztos az, hogy az ivadék nemcsak bírja, de át is fogja örökíteni a tiszta fajjelleget. (Saját tapasztalásomból mondhatom, hogy rövidszőrű németvizsláim után született hosszú szőrű kölyök. Pedigrees angolaim után soha. Közlő.) A tenyésztőknek három fajtáját különbözteti meg Schmiedeberg és igen helyesen. Az elsők a műveletlenek. Ezek olyanok, kiknek a faj különbféleségéről fogalmuk sincsen, s nem törekszenek másra, minthogy lehetőleg nagy ebeket neveljenek, s azokon minél drágábban adhassanak túl azon közönségnek, mely a dologhoz épen annyit ért, mint ők. Ezeknek minden korcs jó, csak nagy legyen és elkeljen. Második osztályba sorozhatok azok, kik ismerik ugyan a fajjellegeket, de vigyázatlanok. Ezek máivilágért sem használnának korcsot, azaz olyant, mely lappangva idegen fajjelleggel is hír. Például valaki pointereket akar tenyészteni, vesz, költséget nem kiméivé, egy párt, mely talán Angliában is díjat nyert. S az ivadék még sem felel meg várakozásának. Az illető azután pálczát tör az angol vér fölött. Pedig az ok csupán az, hogy nem volt elég óvatos a tenyészanyag megválasztásban. Biztos családfa nélkül jó és tiszta ivadék nem várható.