Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VII. Mi történt a vaddal és a vizslával 1848 után?

— 49 — ben mindenütt, úgy e téren is az angoloké a babér — az kétségtelen. Mi módon jártak el ők e téren, arról annyit, a meny­nyit tudunk, más külön fejezetben mondunk majd el. VII. Mi történt a vaddal és a vizslával a Conti­nensen 1848. után? Az 1848-ik év bebizonyította azt, bogy csakugyan nincsen fény árny nélkül. Habár kiszámitliatlan is az. bogy mennyit köszön az emberiség ezen nemesen nivelláló évnek, mint az 1789-iki nagy eszmék méltó örökösének, mert hiszen tulaj donkép ekkor lett emberré az emberiség ; a vadászvilág reá s követ­kezményeire valami nagy hálával visszagondolni ugyan de soha sem fog. S legyünk bármily democraták a szó nemes értelmében, az mi az ezután való években történt, az a vadá­szatnak üdvére nem vállott. A nagyvadászattal a legtöbb helyen föl kellett hagyni. Mert a jogot nyert t. publicum vérszemet kapott s con amore ellövöldözte az enclavékban, vagy másutt is a nagy gond- s kiadással tenyésztett fővadat. A bosszúság, mely­nek árán ily körülmények között meg kellett a maradékot vásárolni, nagyobb lett, mint az élvezet, s a Hochjagd nem­csak évről-évre kisebb térre szorúlt; de sok úr, habár fájó szívvel, nehogy nemes áldozatkészségének gyümölcsét a cujusque generis gányó el-lesipuskázza; márcsak a meg nem óvható tulajdonjog szempontjából is kénytelen volt fekete pecsét alatt kiadni a parancsot apai örökének kilö­vésére. Igen, de az még nem elég. Peccatur intra muros et az angol vizsla. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom