Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VI. A vizsla és a vizslászat eredete

— 48 — Hogy vájjon mindjárt oly nehéz volt-e ezen faj, mint azt p. o. a Stubbs képén láthatjuk ? arról mit sem tudunk; de ha nem volt olyan, a fennebbi okoknál fogva olyanná kellett azt tenyészteni. Ilyennek látjuk azt még Angliában a múlt század végén, mint azt a fennebb említett kép igazolja. Ilyen volt még az a kontinensen a folyó század első felének végén is. A vadbőség még oly nagy volt, hogy nem volt szükséges gyorsabb segédről gondoskodni. Azonban egyik idő a másiknak ellensége. A földművelés kulturája terjedni kezdett. Az emberinem haladt műveltségben és igényekben egyaránt, a civilisátió több igénynyel jár a culinán is — de az állam is hovatovább több áldozatot követelt az alattvalóktól, s így a gazdaság talán inkább extensive, mint rationabilis intensivitásban terjedt, s a mint terjedt a müveit föld — ugy fogyott a vad szaporodásának sine qua nonja, a sok bozót, rejt és a nyugalom. Majd divatba jöttek a lőfegyverek. A serczegő kovás puska, melylyel talán perczig kellett a vadat kisérni az elsütés előtt, a röpülő vadban ugyan kevés kárt tett. De jött a gyutacsos, azután a hátultöltő fegyver, s minden e téren való előhaladással nőtt az emberek ügyessége, de épen oly arányban pusztúlt is a vad s annak feltalálási cha.nce-a. A kitűnő orrú, de nehéz, legfeljebb csak poroszkáló vizsla már nem ért semmit. Módokról kellett gondolkozni, melyek utján a hiányzó, de már nélkülözhetlenné vált gyorsaságot a kitűnő orr megtartásával mintegy belétenyészszék. S a gondolkozó emberi agy czélt ér mindenben s mindenütt, így álltak elő a mai vizslafajok. Hogy mint a tenyésztés-