Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— 21 — kiegyenlíteni, liogy keres oly állatot, mely a hiányzó tulajdonságokkal kiválóan hir. Kétes értékű azonban, vagy még ennél is több, arra alapítani akarni tenyészelvet, hogy egyenlőtlennek egyenlőtlennel párosításából kiegyenlítő az eredmény. Egyes esetben ez úgy lehet, s úgy is van; de egészben ez csak szükségből kisegítő módozat lehet. Oly tulajdonságokra nézve, melyek használati képességre vonatkoznak, nem szabad különböző alakok kiegyenlítését, hanem a lehetőleg legjobb alakokat felhasználni. Az épen megtámadott tételből, hogy t. i. az egyenlőtlenek párosításának eredménye a kiegyenlítés, folyik az ép annyira kárhoztatandó tétel: hogy egyáltalán nem létezik egymás ellen törő, egymással egyesíthetlen faj. Azonban ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy egyenlőtlen sajátságú állatokat soha sem szabad párosítanunk. Azt állítják, hogy házi állatainknál, ha a nemek nagysága különbözik, minden körülmény között az apaállatnak kell kisebbnek lennie. A megfigyelés már csak azért is ellenkezőt mond, mivel rendes körülmények között az apaállat nagyobb, mint a nőstény. Azt is állítják, hogy a kisebb anyában nincs helye a nagyobb apától származott ivadéknak a kifejlődésre, hogy az az ilyet nem birja kihordani, vagy ha igen, később nem birja táplálni. Ez úgy felületesen jól hangzik; de a tapasztalás ellene szól. Oly fajoknál, hol egyes és kettősök születnek, azt tapasztaljuk, hogy a kettős szülött együtt nehezebb, mint az egyes születésekor; de a kettő egyike mindig könnyebb