Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482
I. A tenyésztésről általánosságban
— 22 — a másiknál. Ha tehát a jövő nagyságra mindig az lenne befolyással, hogy minő volt az illető az anyaméhben: akkor az ikrek sohasem érhetnék el a szülők nagyságát. A kevésbbé fontos kérdések közé tartozik a tenyésztésnél az u, n. infectionális elmélet. Kétségtelenül volt némi megfigyelés, mely annak lehetőségére látszott mutatni. Azonban kérdés az, hogy nincs-e ezen tüneménynek más magyarázata is ? Hiszen arra is volt eset, hogy kanczák, melyeknek sohasem volt szamárral közük, szültek sávolyos csikókat. A lovaknál a hajlam az ilyenre megvan. Szerző jól gondozott telivér tenyésztéséből hoz fel erre példákat s azon következtetésre jut, hogy az ily eset rendesen azért figyeltetik meg kevéssé, mivel az efféle sávolyok az első vedléssel rendszerint elmúlnak. Ritka ló az, melynek elődjei között szürke ne lett volna. Tehát az efféle esetek helyesebben viszszaütődéseknek mondhatók, mint infectión ak. Ha volt valóban infectionális eset (?), úgy ez kivétel. Az infectionális theóriának a tenyésztésre semmi értéke nincsen. Az átörökítésnél az egyéniségnek nagy jelentősége van. Alig lett volna érdemes ezen egyszerű tételt megemlíteni, ha az állandóságról szóló egy hamis tan nem követelné, hogy mindenekelőtt, tehát az individualitás előtt is, a f aj ti s z t a s á g o t kell t ekintetbe venni. Az áll, hogy egyes individuumok kitűnnek átörökítési képességökkel mások felett. Az már most a kérdés, hogy