Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— 20 — Ha két állatot párosítunk, a szaporúlatnál azt tapasztaljuk, liogy erre az apa és az anya sajátságai átszármaznak ; ezt nevezzük átörökítésnek. Az átörökítés mikéntjének törvénye még megállapítva nincsen. Az apaállat ondója, az anyaállatban levő pete fejlődése megfigyeltetvén a lehetőség szerint, még eddig nem nyújtottak oly tényeket, melyekből az átörökítés törvényére nézve biztos következtetésekre lehetett volna jutni. Mindkét nemnek van befolyása az utódra. És általánosságban mindkettőnek egyenlő mérvben. Tenyész-czélokra a hím megválasztása annyival lényegesebb, mivel ez többnyire több anyánál használtatik. Megkülönböztetjük azon impulsust az átörökítésre, mely a fogamzásnál mindkét nemtől származik, mely kihat a további fejlődés alatt is, és ama befolyást, melyet a magzatot hordó anya egyedül gyakorol. De ebből nem következik az, hogy az anya befolyása szükségkép nagyobb, mivel talán ez tovább tart és hogy a terhesség alatt ettől oly befolyások gyakoroltassanak a magzatra, melyek függetlenek a tulaj donképeni átörökítéstől és az apaállat befolyásától. Kétségtelenül vannak azonban az átörökítéstől független oly befolyások is, melyeket az anya gyakorol a magzatra. Ilyen az anyatej általi befolyás, továbbá oly szokások, melyeket a magzat az anyától sajátít el. Mindkét szüle lehetőleg birjon azon faj tulaj donságokkal, melyeket az utódoktól megkivánunk. Olykor a tenyésztő a szük választási kör miatt kénytelen oly egyedeket párosítani, melyek nem birnak minden kivánatos tulajdonsággal, és ezért igyekezni fog ezeket úgy