Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— 14 — nyen túlképződésre (Überbildung) vezet. A csontok elvékonyodnak, a bőr s az egész állat gyöngébb lesz s bizonyos értelemben korán érett. Ha ezen czél tűzetik ki, akkor a közel vérben való tenyésztés belyes segédeszközzé válik. Külső viszonyok megfigyelése és az állatok tartása főfontosságú. Minden körülmény között lényeges az, hogy a családban való és incest-tenyésztés csak odáig terjedjen: hogy általa az élettevékenység föltételei, főképen a termékenység, meg ne rövidíttessenek, ci-ZciZ £IZ állatok conditióban maradjanak. A mi már most a fajokat (Race) illeti, az alatt oly állatok összegét értjük, melyek bizonyos tekintetben oly egyenlő sajátságokkal birnak, melyek nem esetlegesség eredményei, hanem melyek apáról fiúra örököltetnek. A n e m (Art) fogalma oly módon állapítható meg, hogy oly állatok, melyek egymással párosítva ismét tenvészképes származékkal birnak: egy nemhez tartoznak. Ha különböző osztályba tartozó állatok párosíttatnak, néha ezeknek is van eredményök. Az ezen módon előállott állatot korcsnak (Bastard) nevezzük. így különböző fajok ivadékait korcsoknak nevezni helytelen. Az angol ezeket mongrelnek híjjá. A korcsok rendszerint nem birnak egymás közötti tenyészképességgel, s ha ez mégis megesik, ez oly esetben történik meg, midőn a korcs azon állatok valamelyikével párosúlt, melytől származott. Korcstenyésztésre képesített, de magtalan utódokat adó állatok a ló és a szamár. Kérdés marad az, ha vájjon jogosan lehet-e oly állatokat külön nembe vagy osztályba sorozni, melyek utódokat