Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

bizonyos eltérésekre, melyek nem vonatkoznak azok lényeges képességeire. Nem szólhatunk többé tiszta tenyésztésről, ha különböző sajátságokkal bíró állatokat párosítunk, csupán azért, mivel í^zok egy fajhoz tartoznak. Keresztezésnek oly állatok párosítását mondjuk, a melyek külön fajhoz tartoznak. A tisztatenyésztés és a keresztezés hat á r a tehát azonos a faj határaival. Ha a fajnak külső ismérvei, hazája vétetik tekintetbe, akkor a keresztezés is mást jelent, mintha az állatnak czéljainkhoz viszonyított képességeit veszszük figyelembe. Nem lehet tehát helyesen keresztezésről szó akkor, midőn angol telivér lovat oly lóval párosítunk, mely bír durványaival azon képességeknek, melyek által az angol telivérió különlegesen kitűnik, mely mindamellett nem tartozik azon csoporthoz, melyet közönséges szólásmód szerint fajnak neveznek. Ellenben keresztezünk akkor, midőn egy nehéz csontú, durva szőrű közönséges kanczát egy könnyű csontú, finom szőrű tűzvérű ménnel fedeztetünk, tartozzanak azok bár egy fajhoz, avagy nem. Tehát egy, valamely czél eszményének megfelelő hímállatnak (mit közönségesen nemesítésnek nevezünk) felhasználása, bizonyos körülmények között, nem nevezhető keresztezésnek, a mennyiben a keresztezés fogalma a különböző sajátságok összehozását jelenti és a mennyiben a másik fél oly sajátságokkal bír, melyek nem állanak ellentétben a nemesítésnél felhasznált fél sajátságaival. A legjobb tenyésztéseknél régen divatozik az, hogy az ugyanazon faj közötti keresztezésről, sőt