Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XVI. A pointer

— 99 — Iában, de használhatják azt bárhol, még a kukoriczában is. Fogadj uk el azt ami jó jöjjön az bárhonnan és ne kövessük esetlen túlhajtásaiban sem az angolt se a németet. MÁSODIK SZAKASZ. XVI. A Pointer. A) Az ó-spanyol pointer. Vero Shaw hires könyve »the illustrated Book of the Dog« valamennyi általunk áttanulmányozott forrás között legjobban megfelel nézeteinknek az angol ebfajok leírását illetőleg. Ezt fogjuk tehát jelen czikkünkben követni. Mielőtt az angol pointerről szólnánk, azon ebre kell olvasóink figyelmét fordítanunk, melyből minden kétséget kizárólag a modern pointer származott, s ez az »Old spanish Pointer.« A foxhounddal, vagy a Southernhounddal történt-e a keresztezés ? erre nézve megoszlanak a vélemények. Sydenham Edward 1805-ben következőket irja a spanyol pointerről a »Cynographia brittanicában«. A spanyol pointer nehéz, lazaalkotásu eb. Magassága körülbelül 22 hüvelyk. Hasonlatossága a southerhoundhoz nem csekély. Feje nagy, szemei között rovátkos; felső ajkai szélesek, ftityögők; fülei keskenyek és lefüggők, mérsékelt hosszúságúak; szőre rövid, sima; szine sötétbarna, barnafehér, vörösfehér, fekete, feketefehér; pofáján s szemei fölött oly-