Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XVI. A pointer

— 100 — kor rozsdavörös foltokkal; farka vékony, rövid, egyenes; hátsó lábain gyakran farkaskörmei vannak és hátsó lábfejei olykor kifelé hajlók. A spanyol pointer Angliába egy portugál kereskedő által hozatott be s először egy tönkre jutott Bichell nevii öreg báró által használtatott, ki ugylátszik puskája után élt, mivel lelőtt vadját Londonban árusította el. O maga Norfolkon lakott. Őseinknél régibb időkben ezen igenis értékes szerzemény teljesen ismeretlen volt épen annyira, mint a röpülő vad lövésének a mestersége; de csakhamar megkedveltetvén a vadászat ezen legelegánsabb módja, rövid időn ép ugy kitiintünk ebben, mint az ehhez szükségelt ebek tenyésztéseés nemesbítésében, valamint ezeknek betanításában is. A spanyol pointer rendkívül magas fokon kifejlett szagérzékkel birt, a vadat ritkán, vagy sohasem tévesztette, rendkívül csekély tanítást igényelt, sőt legtöbbje már az első alkalommal állott és semmi csoda nem volt abban, hogy három hónapos kölykök csirkét, tengeri nyulat, vagy más háziállatot mereven állottak. De növekedvén, azután lustává válott s galopp helyett rendesen csöndes ügetve keresett, talpai lazasága miatt könnyen fáradt, s azon cselhez folyamodott, hogy hagyta a fiatalt gyorsan keresni, mig ő maga hibásan jelzett. Ezért egyesében használva, minden kitűnő sajátságai mellett használhatlanná vált oly vadász számára, kinek inai még gyorsabb eb után is kibírták a fáradságot. Fölösleges ily ebnek, mely a gyakorlatból teljesen kiment, leírásával még tovább foglalkoznunk; alig találnánk ma már oly ebet, mely megfelelne a Sydenham leírásának Azonban méltó megfontolás tárgya az, hogy