Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XV. Az idomitásról

— 93 — helyet foglalni; mivel, ha hátúiról commandírozzuk downra, könnyen megugrik a lehasalás helyett. Ha a kölyök a vadat minden jelezés nélkül löki ki; vidd vissza azon pontra, hol meg kellett volna állnia — kivévén, ha ennek oka az orr hiányában rejlenék — s ha ismételve vonakodnék megállni, figyeld meg azon pillanatot, midőn a szimatot kapja, lehetőleg ügyelvén arra, hogy közelében légy s csináltass vele haladéktalanúl downt. Ha nem engedelmeskednék, ott a zsineg. Ismételve megtanúlja, a mit kívánsz tőle? Ily modorban nem egy terriert és spánielt tanítottam megállásra, holott ezeknek ez nem hivatásuk. Hogy kölyöknek miért kell minden állásnál lehasalnia ? annak oka az, hogy így mindaddig fekve marad, míg kívánod, s ha ebben erős, úgy a szilárd megállás önként következik. Minden vizslának múlkatlanúl össze kell a vad kiröpülésénél rogynia; ez nemcsak teljesen megbízhatóvá teszi őt, de mérhetlen haszonnal jár a magas répában, különösen oly napokon, midőn a szimat rossz, s midőn különösen, ha a falka szét van verve, igen könnyen megy a még fekvőknek kiverése. Ha egyet kivert, mind ki akarja. S mindez el lett volna a hasalással kerülve. Ha a kölyök a megálláskor nagyon közel jut a foglyokhoz — ha csak ennek oka nem a kedvezőtlen szél, vagy éppen orrhiba — vidd azt annyira vissza, mint a viszonyokhoz képest szükség, s hasaltasd le. Oly eb, mely a kiverésért gyakran és szigorún büntettetett, néha hihetetlen távolságról áll. Ez engem azon föltevésre indított, hogy a távolról való ál-