Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482
XV. Az idomitásról
— 94 — lás nem kizárólag az orrtól, de az óvatosságtól is függ. Esztelenség az ebet az u. n. vakállásban (falsches Stehen) akadályozni akarni, mivel ez túlóvatosság, ha nem épen a büntetéstől való félelem következménye. Kölyköt mindig magában kell tanítni, s ha már helyén van, más hasonkorúval gyakorolni. Öreg ebek gyakran fortélyokhoz folyamodnak fiatalokkal szemben s így azokat rósz szokásokra taníthatj ák. Valóságos abszurd vélemény az, hogy ha a kölyök azonnal vadat lát esni, ez őt az állásban szilárdítja. Ellenkezőleg, ez csak a beugrásra tüzeli azt. Igen jó azonban — ha lehet — a zöld vetésben foglyokat hálóban elhelyezni, vagy megkötve azokat elbocsátani. Az első lövésnél sohase maradjon el a hosszú zsineg, melynek segélyével a segéd az ebet, ha az önként nem tenné — a kiröpülés pillanatában azonnal lehasaltassa, s így azt az utánszökésben megakadályozza. Jól tenyésztett vizslánál jóllehet el is marad néha ezen kísérlet — de jobb előzni a bajt. Az utánugrást később se kell megengedni, hanem ha már az eb minden veszélyen túl volna. A mely ebnek ez megengedtetik, az ritkán lesz teljesen megbízható; habár áll az is, hogy ellenesetben nem egy vad elveszhet. Legjobb biztosíték ez ellen egy Retriéver. Közönséges divat a tanonczot halálra kifárasztani, valamint síppal akadályozni az utánugrás és kergetésben. Jól tenyésztett és helyesen vezetett vizsla már az első idényben szikla-szilárdan áll. Olyik végkép fölhagy a ker-