Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

92 Mielőtt a nap további vadászati élményeit ecsetelném, a sziget leírását kell előre bocsátanom. A keleti és a délkeleti partnak egy része lapos és bokros, minden egyéb része meredeken eső törmelékes sziklafal; a szigetnek csak legéjszakibb pontján van egy kis hely, a hol a part sekélyes s kicsiben lagunaszerű, posványos. A part és a sziklakúp között sík tér terül el, amely 300 lépésnél egyetlen ponton sem szélesebb s finom homokkal fedett. A sziget éjszaki oldalán e síkságot a sziklakúpról elvált s legördült nagyobb kövek s kőtuskók borítják. Azt a néhány parti bokrot kivéve, mindenütt kopár, a legvéznább fű sem tenyész sehol. A tó folytonosan alámossa az omladékony partokat, s nem sokára csak a rendületlen sziklakúpból fog a sziget állani. Rövid idő múlva ismét elhagytuk, nagybátyám és Taxis herceg, Saurma báró és én, sátorhelyünket. Szándékunk az volt, hogy egy pontról két csoportban, mindegyik néhány borzebbel kiindulva, a hegykúpot átkutatjuk s egymás felé vadászva, az éjszaki oldalon ismét összetalálkozunk. Az első sziklatuskók közül két triel repült fel, melyek közül egyet lelőttem. A sziklák között szabadon bocsátott ebeket a derék Osman vezette. Ekkor egy érdekes, de igen fáradságos vadászat vette kezdetét; a sziklalapokon s a kőtuskókon át kellett ugrálnunk, hogy az ebeket követhessük. A hegyképződés felette csodás; a leghihetetlenebb alakú kövekre talál itt az ember, nagy gombához hasonlít a legtöbb ; alól minden üres s folyosókkal