Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

93 keresztezett; a repedéseken s gyakran széles hasadékokon keresztül, melyeket át kellett ugrani, lehetett csak a sötét folyosókba belátni, melyekben a borz-ebek, időről-időre előbújva, vadásztak. E sziklarepedések egyike előtt csaholni kezdtek az ebek s a kövek kőzött szimatolva tűntek el. Néhány másodperc múlva egy hiúz ív alakú ugrásokkal hagyta el rejthelyét. Oly sziklapárkányon állottam, a mely alatt ugrást kellett váltania. Első lövésemre a tüzelés alatt, összerogyott, de ismét összeszedte magát s a O-serétnek csak a második töltése teríté le teljesen. Kiválóan hatalmas, szürke színű állat volt, fülein szőrcsomókkal, valóságos afrikai sivatag-liiúz, európai rokonánál nagyobb és erősebb. A nagyherceg ezalatt a hegy ellenkező oldalát kutatta át az ebekkel. Kétszer látott hiúzt, de mindig oly rövid pillanatra, hogy lövésről szó sem lehetett. Az előre megállapított ponton összejöttünk s azután együttesen, az összes kutyákkal kutattunk. Csakhamar felhangzott a borzebek vidám csaholása ; utánok siettünk tehát, nagybátyám azonban, a kin most a lövés sora volt, nem követett a sziklákon elég gyorsan, s igv a hiúz minden baj nélkül hagyta el rejthelyét, hogy a kövek között ismét eltűnjék. Az ebek, a mennyire a lejtős sziklákon rövid lábaik engedték, gyorsan követték a nyomot. Néhány perc múlva megállító csaholást adtak az ebek egy verem szájánál, a mely egy óriás sziklatuskó alatt vezetett; a szikla túlsó oldalán a verem tág kijárata volt látható.