Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

91 Alig hagytuk el sátrainkat, már is temérdek kormoránt., kócsagot, külömböző kacsákat és gödényt láttunk húzni; az utóbbiak nagyon nevetséges tünemények; hosszú csőrük furán fityeg alá s az otromba nagy testet, látszólag, még a megmérhetlen szárnyak is csak nagy nehezen tudják a levegőben fenntartani, dacára annak azonban jó és kitartó repülők. A nagyherceg és én, a sátraktól nem messze, a lapos partra mentünk s ott, a mennyire lehetett, a fűzfalombok között rejtettük el magunkat. Mindenféle szárnyas vonult el felettünk; néhányat el is ejtettünk; a húzás nem veszett kárba, s felette rövid ideig kellett az egyik lövéstől a másikig várakozni; jégmadarunk megnagyobbított de megrosszabbított kiadásából : a szürke halászból is ejtettünk egynéhány példányt, a gödény azonban -— sajnos — nem jött lőtávlatunkba. Minden oldalról hallatszott a fegyverropogás s jó zsákmányt remélhettünk; első nap nagyon bizalmasak még az idegenhez az állatok; két nap múlva kipusztítottuk már az állandó vadat a szigeten s a húzó madarak nagy körben kerülték ki a veszedelmes sziklát. Egy óra múlva vége volt a reggeli húzásnak s a sátrakhoz visszatértünk ; közvetlen közel lőttem le néhány perc alatt két halászsast, a melyek fejem fölött húztak. Az urak egymásután érkeztek zsákmányaikkal haza; legjobban járt Pausinger; közel a sátrakhoz egy jelentéktelen bokor mögé rejtőzött, s rövid idő múlva egészen alacsonyan egy gödény repült feléje, melyet fegyverbiró művészünk egy lövése szerencsésen leterített.