Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

88 - ' ' « . • . sivatag hosszú sárga körvonaláig, kalandozhatott szemünk. Egy gatyás ölyv állott nem messze utunkhoz egy alacsony földrakáson; leugrottam lovamról s az állathoz lopózkodtam; a gyönge serét miatt eltévesztettem a célt; a bizalmas ragadozó állat erre közelebb jött s ismét eredménytelenül lőttem reá, a mire még közelebb repült ; igy ment ez mindaddig, a mig a negyedik lövés, az elégtelen lőszer dacára is leterítette. E kis körjáték után csakhamar egy nyomorult, ínséges faluhoz értünk; az alacsony, nagyobbrészt düledező agyag viskók meg nem érdemiették a sugár pálma és széles levelű fügefa csoportokat. — A lakosok nagyon szellős öltözetben jöttek felénk, a gyermekek egészen meztelenül rohantak ki, hogy minket megbámuljanak. A falu mellett kanyarodott az út s rövid idő múlva a tó partjához vezetett. Miután a lovak és a teherhordó állatok lepodgyászoltattak, a csolnakokba szálltunk. E járművek oly silányak valának, a minőknél rosszabbak még cölöp-építményes dédőseink korában sem lehettek; a legkezdetlegesebb evezőkkel hajtotta hat erőteljes legény a négyszögletű lapos teknőt lassan tova. Bensejében minden zug tele volt halcsontokkal s a rothadó halakból és mindenféle piszokból oly illat áradt fölfelé, a melyet csak folytonos szivarka-füstöléssel lehetett némileg ellensúlyozni. Egyiptom korának legrégibb napjaiban nehezen használtak a halászok más, s bizonyára nem rosszabb csolnakokat, mint a mostani birket-el-karuni társaik.