Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - V. Rész. (Philaetől Siutig. Memphis. Sakhara. Kairó felé)

169 Kirándulásunk az egész napot igénybe vette, s hajónk fedélzetére csak a késő délutáni órákban jutottunk. Rögtön megebédeltünk s ebéd után Hovos gróffal a szürkület beálltakor tegnapi rejthelyeinkhez siettünk. Vadászom hívott fel e lesre, miután a csalétek maradványai körül, míg mi Philaeben valánk, fris hienanyomokat talált. Az éj gyönyörű volt s én elhatározám, hogy hiénán kivül másra nem lövök, s addig várakozom, a míg megjelenik, s így bizonyára öreg éj lesz, a midőn visszatérek. Több sakál jelentkezett, s bántatlanúl távozott; éjféltájban, a midőn már kemény küzdelmet vívtam az álommal, hála a hold fényének, rejthelyem közelében elsurranó embereket vettem észre, s csakhamar lövéseket és a szerencsétlen csal-tyúk jól ismert koclácsolását is hallottam. Ezzel azután vége volt azon feltétlen nyugalomnak, mely a hiénák megjelenéséhez szükséges, s hasztalan várakozás helyett hazafelé indultam, a midőn Paulovics tolmácscsal találkoztam, ki Seckendorf báróval ugyanazon a helyen vadászott, a hol én. Hoyos a városhoz közel foglalt leshelyén egy sakált lőtt, le s egyet megsebesített; a nagyherceg s Eschenbacher egy pillanatra úgyszólván körül voltak fogva az üvöltő sakáloktól, de a kedvezőtlen terepviszonyoknál fogva nem használhatták fegyvereiket s így lövéshez sem jutottak. Éjfélkor visszatérve, a hold varázsfényében úszó festői Assuánnak, a folyónak és Elephantine szigetének a tündérképe, kimondhatatlan gyönyört nyújtott. I