Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - V. Rész. (Philaetől Siutig. Memphis. Sakhara. Kairó felé)

168 A templomtól a partra mentünk le s egy ódon csolnakban lefelé eveztünk a vízesésekhez. Nagyon sokáig láttuk még a sziklás szigetet, a virágzó növényeket s a magasan kiemelkedő templomot. Szomorú dalokat dúdoltak barna evezőink s dalaik a nagyszerű szép vidékhez egészen hozzáillettek. Mielőtt a vízesések megkezdődtek volna, ott, a hol a folyam két ágra szakad, kikötöttünk s a sziklás parton oly pontra mentünk, a honnan a kő és víz összevisszáját teljesen áttekinthettük. E vízesések tulajdonképen vizrohanatok; a folyam ágyát, egy kilométernél hosszabb távolságnyira, ezer meg ezer szikla szigetecske, fekete s fénylő kőszál és sziklahát fedi el, s ezeken törtetnek a habzó és zúgó hullámok keresztül. Tagadhatlanúl nagyszerű kép, melynek sajátságos báját, a hullámok fehér tajtékából kiemelkedő feltűnő fekete színű és alakú sziklahátak és él-lapok kiválóan fokozzák. Érdekes még az is, hogy a lomha, eliszaposodott Nílus egy rövid darabon vad hegyi folyammá változott át. Alig értük el a legalkalmasabb kilátási pontot, már is számos, egészen meztelen núbiai jelent meg előttünk, a hullámok közé ugrott s a sziklákat kikerülve a legsebesebb habok által ragadtatta magát tova. Egynéhány perc alatt nyilsebességgel jókora darabot haladtak, aztán kiugorva a hullámokból, vizesen ostromoltak a borravalóért. A folyamon felfelé eveztettük most egy darabra magunkat, majd a készen álló szamarakra ültünk s ugyanazon az úton, a melyen reggel idejöttünk, Assuánba lovagoltunk vissza.