Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

105 Temérdek kormorán és gém vonult el a part hoszszában mellettem, de a ragadozó állatok miatt nem akartam reájok tüzelni. Miután délután volt, elhatároztuk, hogy az átellenes partokhoz a tavon át egyenes irányban visszaindulunk. Több csolnakban eveztünk át; a lég hűvösebb kezdett lenni s a tó és a sivatag vidékét kellemesebben lehetett élvezni, mint előbb. Hajósaink igen jó hangulatban valának, folytonos zaj, tagolatlan vad ordítás közben, minden ruhadarabot lehánytak magukról s Ádám mezében versenyt eveztek az egyes csolnakok; e versenynek reánk nézve gyakorlati oldala is volt, a mennyiben ennek folytán sokkal gyorsabban haladtunk előre. Két órai utazás után, egy keskeny fűzfacserje mellett haladva el, egy nagy homokzátonyhoz értünk, a melyen készen s kényelmesen berendezve állott sátortanyánk. A hely pompásan volt kikeresve, mert a tökéletesen száraz homokzátony egy meglehetős nagy mocsártól választja el a tavat. Miután az ebéd még nem készült el, néhányan a mocsárhoz siettünk, a mely tanyánkat a tenyészföld első mezőitől választá el. A náddal, fűzfabokrokkal, vízi ibolyával, büdös sárral fedett területen, csak úgy hemzsegett a sár-szalonka, vizi guvat,; néhány ruca s kétféle nemű bíbic is felrepült előttünk. A békák egész tömege ugrált köröttünk, s mindenütt hemzsegett a sok mérges bogár. Néhány sármadarat elejtve, még az alkony beállta előtt hagytuk el a lázas gőzöket lehelő mocsárt.