Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

106 Gyönyörű alkony, pompás ebéd képezték a mozgalmas nap zárkövét; csakhamar teljes nyugalom uralkodott a tanyán. Huszonhetedikén reggel azon szándékkal kerekedtünk fel, hogy vadászva térünk vissza egész Abuksár állomásig. Eleinte a mocsár körül portyáztunk s néhány vizi szalonkát és különböző nemű vizi guvatot ejtettünk zsákmányul; egy mezőn, a melyen a gémekre és sarkantyús bíbicekre hatással tüzeltünk, áthaladva, sovány fűvel s száraz lombokkal borított homokhalmokhoz értünk, a melyek a művelt földet a mocsártól elválaszták. Itt egynehány nyulat kergettek fel az ebek; az urak egyike és én részesültünk azon szerencsében, hogy a nevetséges állatok közül egyet-egyet elejthettünk. E pici, sovány, őzszinü, hosszú lábu, nevetségesen nagy, majdnem átlátszó fülekkel biró állat, valódi sivatagnyúl. A nyúlvadászat alkalmával néhány gerlice s vörös sólyom is martalékunk lőn. Ott, a hol a bokrok s a homokdombok öve véget ért s a jól művelt föld kezdetét vette, egy fél óráig pihentünk; reggelinket, mely ismét hideg ételekből állott, az arabok hozták utánunk. Az egyszerű étkezés után mezőkön és csatornákon át folytattuk utunkat; útközben minden dolgozó fellah-t, a kit csak felfedezhettünk, hajtónak béreltünk föl. Nő, gyermek, teve, bivaly, eke, minden ott maradt a mezőn, az igért bachschisch-ért örömest követett e tarka csapat. Már messziről láttunk egy nem épen terjedelmes cukornádast, a mely — habár az aratás megkezdődött — még