Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

104 hideg húsból, kenyérből, s a hőségben többé-kevésbbé élvezhetetlen conservekből és unalmas czitromléből álló reggeliben részesítettük magunkat. Embereink ama csodálatos kis szürke gyíkoknak a fogdosásával mulattak, a melyeket »gekók«-nak neveznek s a melyeknek magas fésű van a hátukon; a kövek alatt számtalan skorpió is feküdt. A pihenés korántsem nyújtott üdülést, mert a hegy ferde szikla-oldalára keményen sütött a nap, izzó vala a föld, s a lég remegett a perzselő hőségtől; ez volt a legmelegebb nap, melyet eddigi utazásunk alatt ki kelle államink, s a mely Európa legmelegebb napjainál is erősebb vala. Fel is kerekedtünk csakhamar s az éjszaki irányban terjeszkedő parti bokrok mellett haladtunk. Menetünk, a sivatag izzó homokján, a melyből a legborzasztóbb légmérséklet áradt, épen nem vala kellemes. Ismét körül állottuk bizonyos távolságnyira a cserjést, s a vadászat ismét megkezdődött, ezúttal azonban korántsem volt előzékeny a felhajszolt vad, s a hajtás többször ismétlődött fel és le; rövid megállító csaholás után, egy egyiptomi petymeg jelent meg, elhagyva a sűrűséget, a nagyherceg előtt, a ki a nevetséges állatot leterítette ugyan, de azért az mégis a cserjésig mászott, a hol a nyomot követő kutyákkal rögtön heves küzdelmet vívott. A petymeg és egy nagy hosszú lábú borzeb annyira összetűztek egymással, hogy mind a kettőt egyszerre lehetett volna felemelni. Csak nagy nehezen lehetett a küzdőket elválasztani, a mely alkalommal egyik úrnak az eb, a másiknak a petymeg harapta meg a kezét.