Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

102 rencsés lövésem földre teríté. Egy egyiptomi petymeg, e valódi afrikai, tulajdonképen rút állat feküdt előttem, a melynek külsejét, magatartását egyetlen európai állathoz sem lehet hasonlítani. Az ebek csakhamar megjelentek a csapáson; a keskeny cserjést átvadásztuk s elhatároztuk, hogy a határos pasztát vesszük fel hajtásra; sajnos, e második kísérlet eredménytelen maradt. A sivatag homokjában észlelt tevenyomok valamely beduin törzs közelségére vallottak. Nem sokára észre vettük csakugyan a bokrok között legelésző tevéket, kutyaugatást hallottunk s a távolban néhány sötét alakot láttunk egy tanya felé lépdelni. Amint értesültem, e vidék vad törzsei igen szegények, de a sivatag közelségénél fogva teljesen szabadok s megközelíthetetlenek, s épen azért nem mindenkor kedélyesek. A vadásztársaság két csoportra oszlott fel. Saurma báró, a nagyherceg és én, az utánok evező csolnakban meg akartuk közelíteni a part mellett úszkáló gödényeket, mig a többi urak a part nádasában tömegesen tanyázó szárcsákkal akartak foglalkozni. A ravasz gödényekkel minden kísérletünk dugába dőlt, még a parti bokrokban álló nagy kócsagok sem engedték magukat megközelíteni. Mennél tovább mentünk, annál szélesebb lőn a nádas, mely a viz tükrét a parttól mintegy száz lépésnyire elfödte. A szép fehér szemű rucák, ugy látszik, épen költöztek, mert egész csapatok szállottak fel közülök csolnakunk előtt a nádból, a melyből számtalan szürke-gém, piros-gém, kócsag- és nemes-kócsag is repült fel.