Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

103 Nem volt mit tenni, minthogy meglehetős nagy számú rucát lőttünk le készletül konyhánk számára; halászaink mindnyájan ruhátlanul ültek a csolnakban s minden lövésre a hullámok közé dobta magát egyik a zsákmány után. Csak néhány lépésnyire csolnakáztunk a parttól, midőn a nád egyszerre ketté vált, s előttünk egy szálas beduin, hosszú fegyverével szép harcias jelenség, jelent meg, s az általa reggel elejtett vizi madarakat megvételre kínálta. Néhány ezüst pénzdarabbal, a mint jött, ép oly gyorsan és némán eltűnt. A déli órák jelentkeztek s a sziklakúphoz eveztettük magunkat vissza. A nap kegyetlenül sütött s a déli hőségben még irtózatosabban bűzlött csolnakunk, mint éjjel; a csolnakban közvetlenül alattunk ült egy öreg, félszemű, kissé púpos, ősz szakálu, turbánnal díszített, egész külsejére nézve felette utálatos arab; nem evezett s csak kíváncsiságból jött velünk. E kellemetlen vendég fölött, a ki valóban veszedelmes szomszédság volt, nagyon sokat bosszankodtunk, mert szakadatlanul és eredményes vadászatot tartott tág ruhájában a bogarakra. Szerencsére egy fél óra múlva a sziklához értünk, a hol a többi urak várakoztak reánk; számos szárcsát lőttek. A nap első felének zsákmánya az egyik csolnakra rakatott fel, s vadászom felügyelete mellett az átellenes partra küldetett, a hol egyelőre uj tanyánkat ütötték fel. A vadász társaság egy órai pihenésre határozta el magát; a part közelében a sziklafok lejtőjén egy egyszerű,