Forgách Sándor: Magyar-német, német-magyar vadászműszótár és magyarázata / írta egy öreg vadász. Budapest, Athenaeum, 1875. / Sz.Zs. 1489

Magyar-német vadász-szótár

Siet í'ucza, récze, vadrécze — i ruczatiikör, a gácsérnek zölWildcnte. \ des kék nyaktollai. S. Sz. Sántít a fővad — klagt vom Lauf. sárral bekorholt fa — der Sulhbaum. sárszalonka —

Haarschnepfe. sas — Adler. sebesen iramló fővad —flüchtig. sebhát — Ausschussloch. sebszáj — Anscliuss. sebszőr (golyóval lehorzsolva) — Schlaghaar, Nadeln. sebvér — Schweiss. sebvérhelye — Ansuche. sebvérnyoma — Anstrich. sebvérzeni —

färben

, scliweisscn. sebvérzik a vad — das Wild zeichnet. sebzeni — anschweissen — Hochwild. sebzeni, megserétezni — anschiessen. sebzett fővad — krankes Stück. sebzett vad elkülönödése — sich abtrennen. sebzett fővad jele, nyoma Ausriss. seregben jár a vadlúd — eine Schaar. sertevad elhagyja a teknőt — sich ausschieben. sertevad futásában is túr — geht im Gebrech. sertevad gégecsöve — die Drossel. sertevad gégecső csombója — Drosselknopf. sertevad bimtagja —Feuchtglied. sertevad futva tér erdőre — geht eilig zu Holz. sertevad áttöri a hálót — schlägt sich durch das Zeug. sertevad vizellése —feuchten. setétben használandó lepelháló — Nachtgarn. siet a fővad — sich eilen zu Holz.