Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vad űzése

86 Fónagy : A vizslaidumítás Ez aztán vadászat! Egy szem puskaport sem lobbantottunk el, mégis van kacsa is, nyúl is; h'ja, ezek a leghíresebb kutyák! Az is igaz aztán, hogy haza menve, elcsapódnak és majd a mészárszék előtt kapnak könyörületből valami romlott hust! No lám! Még ez is milyen kitűnő dolog! Enniök sem kell adni, még is megmaradnak ; a milyen a gazda, olyan a kutyája is — és viszont. És szent Hubert! Ezek az urak még az ő hires vizslájukkal tisztességes vadászok közé is mernek menni! Hát biz, ez ázsiai egy állapot! Az ilyen és ehhez hasonló apportiroztatások okvetlen tönkre teszik az ebet! Óvakodjunk vizsláinkkal nyulat apportiroztatni! A nyúl apportiroztatását soha semmi körülmények között meg ne próbáljuk. Vagy lőjük meg a nyulat úgy, hogy az meg se mozduljon, s aztán ne rösteljünk hozzá lehajolni, — vagy ha meglőttük, de rosszul, figyeljük meg, melyik irányban tiint el. Tehetünk egy kört az ebbel a hely felé, a hol a sebzett nyulat feküdni véljük. Oda érve, a helyet jól kikeressük, s ha a nyúl elesett, ebünk azt ismét megtalálja, vagy ha még föl nem fordult, ismét lőhetünk reá! Hanem egykét nyúl elhozatalával ne tegyük örökre tönkre az értékes jó kutyánkat. Ha azonban ebünk beleesett volna a vadűzés hibájába vagy egy elrontott ebet kapnánk, és ha az eb megérdemli a fáradságot, következő javítási módszerhez nyúljunk: Ebünket a tanítás kezdetén zárjuk el magányos zárkába olyan helyre, sol senki sem szólhat hozzá, sem más eb társasága nem nyújt neki szórakozást, s mint a szófogadatlan ebet, úgy tanítsuk, s