Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vad űzése

Az elrontott vizslának liibái stb. 87 különösen igyekezzünk őt evéssel, esetleg koplaltatással tökéletesíteni a lefekvésben. Ha ezt tökéletesen tudja, vigyük vadnélküli helyre, természetesen mindig fegyver nélkül, tökéletesítsük itt is az előirt módon a lefekvésben. Ezt mindaddig próbáljuk vele, míg azt feltétlenül jól nem csinálja, ügy kommandóra, mint sípra, valamint a lövésre is. Ha mindezeket a legszabatosabban végzi, vihetjük vadas helyre, s ha olyan helyre viszsziik, a hol sok nyúl van, a nyúlról való leszoktatás nem is megy valami nagy fáradsággal. Bemenve a vadas területbe, ebünket lefektetjük és azután keresésre indítjuk. Ha ebünk áll, hozzá sietünk, de mielőtt hozzá érünk, már jóv.,1 előre megfújjuk a sípot lefekvésre. Ha az eb nem is fekszik le mindjárt, mégis zavarba jön és nem mer beugrani. Hozzá közeledve, használjuk a commandót s fektessük le. Ha még erre sem feküdnék le, mindenesetre nagy zavarában nem mer beugrani. Hozzálépünk, de még nem dicsérjük meg, hanem az ő bal oldalán előre huzódunk s folyton fenyegetjük, s úgy távozunk az általa jelzett hely felé. Ha a vad kitörne, kiáltsunk rá »dropp« s karunkat is lökjük fel magasra. Ha az eb jól tudja a lefekvést, minden bizonynyal le fog feküdni, s ekkor dicsérjük meg, szabadítsuk föl, s ha felszabadítás után nagyon nézné azt az irányt, a merre a nyúl futott, azonnal fektessük le. Ha már nyugodt, ismét felszabadítjuk de a nyúl fekvéséhez, és a nyúl nyoméira nem eresztjük! Ha szeretne mégis arra menni, ismét fektetjük, és fektetjük mindaddig, míg csendesen nem viseli magát. Ekkor megdicsérjük é* egészen ellenkező irányba vezetjük a vezetéken. A következő állásnál ismét így járunk el vele.