Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vad űzése

Az elrontott vizslának hibái stb. 83 feküdjünk le magunk s várjuk az eredményt. Úgy járunk el, mint a bevezetésnél ezt már leirtam. Rövid idő múlva tapasztalni fogjuk, hogy ebünk nagyon kezd figyelmes lenni, a füttyre hűségesen hátra nézeget, s igyekszik bennünket messze el nem hagyni, de ha az első füttyre nem figyelne, vissza nem fordulna, feküdjünk le mindannyiszor, a hányszor a figyelmetlenséget tapasztaljuk, s ha egyszer így ismét megjavítottuk, igyekezzünk őt helyesen vezetni. Arra kell vigyáznunk, hogy sem a közönynyel, sem pedig a túlságos foglalkozással, — különösen a sok beszéddel a megjavult ebet újra el ne rontsuk! 4. A vad űzése. Sajnosan tapasztaljuk, hogy vadászaink 90°/

0-a olyan vizslával vadászik, a melyik a vadat nemcsak hogy megugorja, de azt űzi is! Már a megrugás is igen nagy hiba, mert a vad űzésének az iskolája! Ha ebünk a vadat megugorja, pl. az előtte levő fogoly - csapatba beugrik, megtörténhetik nem egyszer az, hogy mire hozzá érünk, kedves vizslánk már beugrott a csapatba, azt felverte és mi nem lőhetünk egyet sem a különben biztos vadból! Lesznek persze olyanok, a kik erre azt mondják: »igen, de én a vizslámat nem engedem ki a lőtávolból és csak 8 — 10 lépésnyire bocsátom!« Az ilyen vadászoknak persze, hogy ilyen beugró eb való! Hiszen tulajdonképen ők keresnek és nem az ebük! Az eb épen csak arra való, hogy a rejtőző vadat kiverje. De a káros következménye ennek az. hogy a répába, krumpliba és más e fajta helyeken sütkérező foglyokat egyszerre verjük föl s legföljebb még duplázhatunk; míg hogy ha nagy zajjal nem veretnek fel, csak 4—5 repül fel 6*