Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vad űzése

84 Fónagy : A vizslaidomítás. egyszerre, bátran tölthetünk és lőhetünk újra, sőt néha háromszor is. Ha tehát ebünk minden felrebbenésnél lehasal, lövésre újra hasal, persze, hogy nem ver ki egyet sem. de a lövés után a fekvéséből felemelkedik, s állja tovább az ott maradtakat, s így egy kis szerencsével, ha a lövő jó, 6 darabbal is beszámolhat hat lövése után, — míg, ha az eb beugrik, nagy ritkaság, hogy fel ne rebbenjen az egész falka, még akkor is, ha a foglyok fürdés közben széjjel vannak szóródva, s így a vadász mindössze csak két lövést tehet! S ez csak két lövés! Azután, ha pl. fáczánokra akadunk (persze, a hol van), úgy ősz felé, a mikor a fáczán örömest sütkérezik a napos helyeken, ha ebünk nem ugrik be, nem szép dolog az, ha megállja a fáczánt? Mi hozzá megyünk, az általunk tett zajra egy-két fáczán felrebben, és esetleg mind a kettőt lelőjük. Szeretnők elhozatni a lelőtt vadat, de a helyett, hogy ebünk az apportért menne, felemelkedik fekvő helyéből és áll szilárdan arra a pontra, honnan a fáczánok kiröbbentek! Kissé az eb felé megyünk, ismét kiröbben egy fáczán, a melynek kiröbbenésére ebünk ismét fekszik. — s ez így tart, a míg csak egy is van azon a helyen! így aztán mindent össze is lehet szedni. Míg, ha ebünk beugrik, a kis helyecskén levő 4— 5 fáczánt felzavarja, s az eredmény kevés, az élvezet rövid ideig tartó! Vannak ebek, a melyek ilyen módon lettek folyton beugratva, de a vadat még sem űzik! Ez azonban igen ritka dolog, s úgy az eb. mint a vadász szigorának az érdeme! Kétségtelen, hogy a beugratás az abc-je a vad után való szaladásnak. Egyszerre mi sem tudtunk