Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480
Figyelmetlenség
82 Fónagy : A vizslaidomítás. keress stb. — Néha jó ebünket arra is figyelmeztetni, hogy itt vagyunk vagy ott vagyunk; ha mindig messze menne, jó lefektetni, és néha, de csak néha vissza is hívni, és ekkor megdicsérni, a keresésre tovább küldeni. Ha a terület nagyon is olyan, hogy ebünk könynyen elmaradhatna, vissza kell tartani, hogy hátul maradjon, — de ez esetben aztán soha sem menjen addig előre, míg arra neki szabadságot nem adunk! Ha tizszer próbálna engedelem nélkül előre menni, tízszer, ha százszor, hát százszor parancsoljuk vissza! Mindaddig tehát, míg az előremenetelre szabadságot nem adunk neki, előre mennie nem szabad. Ha tehát ebünket magára hagyjuk, ez figyelmetlenségre fog szokni, s ha azt látja, hogy ura úgy sem sokat törődik vele, előbb figyelmetlen, később más hibákkal is tele lesz! Ha ebünk esetleg ilyen hibába esnék, azaz, ha a maga szakállára dolgoznék, reánk nem figyelne, ennek egyszerű javítási módj a a következő: Vigyük ki ebünket vad nélküli területre és fegyver nélkül. Ha ebet akarunk tanítani, akkor fegyvert soha sem jó magunkkal vinni, nehogy elragadtassuk magunkat a vadász szenvedély által, mert ez esetben ebünkre bizony csak nagyon csekély figyelmet fogunk forditani, s hagyjuk, hogy no még most egy kissé hibásan viselheti magát, csak lőhessünk valamit. A fegyveres tanítás tehát elvetendő rossz szokás. Kiérve a területre, mindig szabályos vezetés és lefektetés mellett, ha a fekvést végezte, felszabadítjuk és a keresésre indulunk vele. Ebünket előrebocsátjuk, ha ez kiszaladt s jó távol kereskedik, a hivó fütytyel egy párt füttyentünk, ha erre meg nem fordulna,