Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizslával való vadászat, a vizsla vezetése

A vizslával való vadászat 59 ha esetleg rossz irányba menne, az ismert hivó füttyöt kell hallatnunk és magunknak is a kivánt irányba kell fordulnunk, a már ismertetett módon intve az ebnek. Ha ebünk itt is egész figyelmetlenül a végtelenségig futna, ne resteljünk leülni, vagy pedig lefeküdni. Ha lehet, ezt ügy kell tenni, hogy az eb, ha visszafordul, ne lásson meg bennünket. Félszemmel pedig megvigyázzuk őt, vájjon visszafordult-e ? esetleg nem áll-e valamit ? Ha áll, hozzá sietünk, ha pedig visszafordult, lehuzódunk még jobban. Az eb bizonvosan zavarba jön és fejét magasra tartva keresni fog bennünket, jobbra-balra, előre-hátra, s nem látván meg sehol, őrülten fog valamely irányba szaladni. Ha mellettünk elszalad, a hivó füttyöt hallatjuk, ha erre megfordult nyugodtan fekve maradunk, míg ebünk megtalál. A megtaláláskor az eb mindenesetre nagyon fog örvendeni, s bennünket körül fog szaglálni, és ekkor: »hol voltál«, »psz!«, »lassan« szavakat kell hozzá intéznünk. Lefektetjük, 1—2 perczig úgy fekve hagyjuk s ismét keresésre indítjuk. Ha ismét figyelmetlen lenne, az imént előadott eljárást kell vele újból megpróbálni. Ha ezt pontosan teljesítjük, mindig figyelmes leend, a mi pedig a fődolog! Ez eljárást már a bevezetésnél is lehet alkalmazni, hogy aztán a vadászatokon ezzel bajunk ne legyen. Ha a fiatal eb, de a már tapasztalt idősebb is, a vadászat megkezdésénél egy nyulat, vagy egy csapat foglyot ver ki, a nélkül, hogy azt állotta, vagy jelezte volna, legyen bármily kevés vadunk, s bármennyire óhajtanánk is a kivert foglyokból 1 — 2 párt aggatékon látni ez bennünket a legkevésbé se nyugtalanítson. Ha az eb meghallotta a fölrebbenést, vagy látta a