Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

A vizsla bevezetése. 53 lenni, mert itt már az ifjúnak kell az önálló gyakorlat, s csak az ő általa megtalált vadnál érvényesíthető az eddigi tudása. Az eddig előadottakból kitűnik, hogy sem vezetéket, hosszú kötelet, sem pedig korbácsot nem alkalmazok soha. A vezetéket csak a területre való kimenetelnél és az utczán való járkálásoknál ajánlom. Röviden egybefoglalva az eddigieket: ebünket folytonosan szép szóval neveljük. Ebünk tőlünk soha se féljen; az eb legyen bátor, s legyen hozzánk bizalommal. Mindent meg lehet vele értetni, de túlságba soha se menjünk, nehogy úgy a mi, valamint az ebünk türelme, kedve is elmenjen a tanítás és tanulástól. Otthon inkább többször, de csak 7 10 perczig való tanítás többet ér, mint egyszerre a lioszszabb ideig való foglalkozás. Ha tehetjük adjunk ebünknek mindig magunk enni s a lefekvést, ha mindjárt egymásodperczre is, mindig kivánjuk meg tőle. A szabadban való bevezetésnél ne beszéljünk hozzá sokat. Nagyon sokszor ne kivánjuk a fekvést, de a mikor kivánjuk, akkor mindig tegye is meg. Sima területen 100 lépést is hagyhatjuk előre menni és annyira mindenesetre, a meddig füttyünket meghallja. A túlrövid keresés nem jó; hogy miért nem jó azt a vadászatra vonatkozó részben adom elő. Legyünk nyugodtak mi és ebünk is nyugodt fog maradni. Lehetetlent soha se kívánjunk, de amire tanítottuk, annak megtevését követeljük is meg, és addig békét ne hagyjunk neki, amig azt a mit kívánunk meg nem teszi. Szóval: legyünk következetesek.