Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizslával való vadászat, a vizsla vezetése

A VIZSLÁVAL VALÓ VADÁSZAT A vizsla vezetése Aki ebét az előadottak szerint tanította, s bevezette s az általam tapasztalt, s előadott dolgokat pontosan be is tartotta, vizsláját a vadászaton minden további útbaigazítás nélkül is a legjobban használhatja. Vannak azonban sokan, kik, ha kezükben fegyver van s vadászgatnak, megfeledkeznek a vadászaton kivül minden egyébről, különösen pedig a vizslájukról. Az ilyen vadászok ebeiket többnyire agyonszekirozzák, s nem tudják aztán elképzelni, hogy ebük milyen kitűnően viselte magát ezelőtt pár nappal, csak kár volt, hogy akkor nem volt velük fegyver. Épen azért viselte az eb magát jól, mert tulajdonosa akkor nem volt izgatott, s minden figyelme ebén volt; holott fegyverrel kezében összes figyelmét nem az ebre, de fegyverére és a lelövendő vadra fordította! Hol, mikor fog kiugrani a nyúl, vájjon nem ver-e fel az eb valamit? Ha az ilyen vadász egy szép helyet lát, de az még távol van, az ebet visszadirigálja, fél, nehogy az eb ott kiverjen valamit. Elképzeli, hogy azon a szép helyen mint sütkérezik egy csapat fogoly, vagy hogy fog majd kiugrani egy nyúl! Ha pedig látja, hogy vizslája előre szalad és pláne galoppban keres, izgatottan fél hogy »na mindjárt ki fog verni valamit«.