Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

A vizsla bevezetése. 45 nünJc. Ha rosszul lőttünk, de biztosan tudjuk, bogy a nyúl erősen meg van lőve, megfigyeljük, hogy mely irányba ment, s igen kis kerülővel, csekély vártatva utána megyünk; ebünk bizonyosan megtalálja, ismét megállja s lehet, hogy a nyúl addig már az utolsót is kirúgta és most már mást nem lehet tenni, mint ebünket, mielőtt még a nyúlhoz ment volna, lefektetnünk. A nyulat felveszsziik és ebünk bizonyosan fog örvendeni, szaglálgatni. Azt rövid ideig megengedhetjük, de sokáig édelegni, kivált pedig a nyulat gyomrozni ne hagyjuk ! Tiszteletben tartom a német vadász urak szokásait, de az én kutyám, mint az ö^éik, sem macskát, sem rókát, de semmit a világon ne gyomrozgasson! Nem irigyelem de nem is adom az én kutyámat, a hogy én tanítom, az ő általok tanított kutyáért. Szárnyas vadat igen jó sőt szükséges, ha ebünk apportiroz; ámbár a szaladó fürjre az apportirozó vizsla nemcsak hogy beugrik, hanem azt még hajszolni is szokta. Ez természetes is, mert az ebnek sokszor kell szárny ázott foglyot előhozni. Ez pedig sok, mert a legtöbb esetben a fogoly ugyancsak szalad s ha ebünk el akarja hozni, bizony neki is menni kell utána, ez által hozzá lévén szokva a vad után szaladni, a szaladó fürj után is szalad. A gyakorlat a legjobb mester! Az mindennél többet ér és az apportirozásnál bámulatos dolgokra viszi reá a vizslákat. E helyen egy-két esetet, melyek velem történtek meg, közbe szúrok, — mely esetek az ebek ügyességét az apportirozás terén fényesen bizonyítják. Szeged környékén a tápéi rétet, a kis-tiszai zsilip szakadásakor 1887-ben junius végén elöntötte a viz. A viz körülbelül egy hónapig volt a területen. Temérdek