Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480
A vizsla bevezetése
46 Fónagy : A vizslaidomít ás szúnyog mellett igazán temérdek vizi vad is volt, úgyannyira, liogy Vlz—2 óra alatt 100 patront is el lehetett lövöldözni. A viz lementével rendkívül sok mocsári szalonka volt ott. Ha csak tehettem, augusztus vége felé minden délben kimentem egy igen jó pointeremmel- Naponta lőttem 40—50, sőt egyszer 75 darab szalonkát három óra lefolyása alatt! Ennyi vad mellett pointerem fenomenálissá lett sárszalonkákra! Sokan irigyelték tőlem e jeles ebet; egy hét lefolyása után nemcsak a szalonkák állásában volt mester, hanem az apportirozásban is. És nem történt meg, hogy a lelőtt szalonkát elhagyta volna, azt feltétlenül apportirozta. Megkívántam tőle, hogy minden egyes szalonka kiröbbenésénél droppoljon és kommandóra apportirozzon. Ezt meg is tette és mindig a legszebben, hanem, — ami megszokott történni, több szalonkám haslövést kapott — és 100 —150 lépésnyire letelepedett. Ebem ezt ismét megállotta, de már mire oda értem volna, a szalonka ismét felrepült és többnyire anélkül, hogy reá lőhettem volna, elszállott. Egyszer észreveszem, hogy ebem különös szokást vesz fel és a helyett, hogy mint máskor, szilárdabban állott volna, rövid állás után hasra fekszik, előre kúszik, mint egy macska egy óriási ugrást tesz és a felrebbenő szalonkát reptében elkapja. A gyakorlat vitte őt már annyira, látva azt, hogy a rosszúl lőtt szalonkát nem tudjuk aggatékra kapni, hogy a helyett, mint az ép szalonkánál, droppolt volna, itt ellenkezőleg egy nagy ugrással elkapta a sebzett szalonkát. Egy másik érdekes eset a következő: Egy kedves ebemet elprezenteltem az én igen kedves vadász bátyámnak: Abaffy Aurél úrnak. O a
