Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

Fónagy : A vizslaidomítás Ezen keresési mód azonban csak sima területen apró kaszálón, s ehhez hasonló természetű talajon érvényesül, a hol ugyanis ebünk mindig szem előtt van. Nálunk sokkal népszerűbb, s általában jobban szeretjük a másik keresési modort, a mely szerint ebünk előttünk — a mint mondani szokták, — kígyózva keres, és jobbrabalra, 50—60, s így 100—120 lépés distantiát fut meg. s előttünk 40—50 lépésnyire van. Ezt a keresési modort a fent leirt módon igen egyszerűen, s rövid idő alatt lehet ebünkkel megszoktatni. E modornál azonban igen kell a szél járására ügyelni, s azért mindig azon legyünk, hogy az eb vagy egészen szél alá, vagy pedig fél széllel keressen; ha ebünk a szél járását fel tudja használni, az nagy előny, s ebben van a jó keresési modornak egyik fő lényege. A fütytyel való kommandó, a mely nem áll másból, mint az ebet füttyre lefektetni, határozottan saját módszerem. Lakatos Károly úr is átvette tőlem, mint igen czélszerű vezetési módszert. O azonban úgy módosította, hogy ebét angol, nálunk úgynevezett treller sípra fekteti és éles füttyre hívja. Ez is igen jó, ámbár meg lehetne azt is tenni, hogy ebünket akár kiirt szóra, akár csengetésre, vagy a mire akarjuk fektetjük. Azonban mindig az a fődolog, hogy a legegyszerűbb eszközhöz nyúljunk, s oly lefektető hangot válaszszunk, mely éles, messze hallatszik és átható hang, s melylyel vadásztársainknak nagy alkalmatlanságot nem okozunk. Az eb vezetése úgyszólván a legnagyobb mesterség, s hogy az minéílkevesebb zajjal járjon, s hogy ebünk mindig kézben legyen, a füttyre való lefekvést tökéletesen kell tudnia ebünknek, mert, ha erre bárhol és