Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

A vizsla bevezetése. 39 bármikor lefekszik, nagyon természetes, ebünk mindig hatalmunkban lesz. Azért is nem tuclom eléggé melegen ajánlani, hogy ebeinket a füttyre való fekvésre a legtökéletesebben tanítsuk meg. Az 1888. évi brünni versenyen nagy hatást ért el csendes, minden zaj nélkül való kerestetési módorom. A brünni urak, kik éppen úgy, mint a hogy nálunk szokás, folyton kiabálva vadásznak, nem győzték eléggé csodálni, hogy ebemhez semmit sem szólok, és az mégis ugy viselte magát, mint valami professzor. Midőn aztán megmagyaráztam nekik, hogy én alig észrevehető füttyömmel épen azt érem el a mit ők nagy hangon kiáltott »tout bot«-jukkal általános köszönetet mondottak a felvilágosításért. Nem tudom: követik-e elveimet? Vigyáznunk kell azonban arra, hogy a droppoltatással túlságba ne essünk, mert ez esetben ebünk félénkké válhatnék, s szép keresési modorát elvesztené s így a vadászaton nem vehetnénk sok hasznát. Ez oknál fogva a vadnélküli területen 5 — 6—7 perczenkint keresés közben ha lefektetjük az ebet, igen elég, — ha pedig ezt már tökéletesen tudja, s úgy a lövésre lefekszik, valamint a hívásra visszajön, és keresni tud kommandó szerint, ki vihetjük vaddús helyre, még pedig tavasztól kezdve egész késő őszig. A vaddús helyen a következőkre figyeljünk: Fegyvert, a bevezetés alkalmával, semmi szín alatt sem szabad kivinnünk, legalább 4 -5 kimenetelig, vagyis addig, míg a vaddal szemben az eb magaviselete nem tökéletes. Legfeljebb pisztolyt vihetünk magunkkal, mert ezzel semmit sem lőhetvén, nem enged-