Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

A vizsla bevezetése. 37 visszahívhatjuk karunk hátrafelé való körirásával, akár pedig az irányt adhatjuk meg, a mely irányban kívánjuk, hogy az eb keressen. Ennek betanítási módja a következő: Ebünket keresésre előre bocsátjuk, 30—40 lépésnél hallatjuk a hívó kettős füttyöt; ebünk ha visszanézett, jobb karunkat nem függőleges, hanem fejünk magasságában majdnem vízszintes irányba helyezzük, s abba az irányba intünk, melybe kívánjuk, hogy ebünk keressen. Amint az eb visszanézett, jobb karunkkal fejünktől jobbra egy negyedkört irunk le magasan, s ugyanakkor magunk is jobbra fordulunk, s megyünk jobb felé mindaddig, míg ebünk is jobbra fordúl, s velünk keresési útjával parallel vonalat le nem ír. Ha ezt megtette és megszaladta az általunk kitűzött végpontot jobbfelé, ismét hallatjuk a hívó füttyöt és akkor intünk balra, s ugyanúgy járunk el, mint a jobbfelé való kommandónál. Ezen módszerrel ebünket szorosabban megtaníthatjuk a jó keresési modorra, bár a jófajból való eb magától a természettől meg van már áldva jó keresési modorral, de ezt mesterséges úton saját czéljainkra még jobban fejleszthetjük az imént leirt módon. A keresési modor az ebeknél különböző. Vannak ebek, melyek nagy köröket vágnak, s folyton körözve keresik a vadat, s a szél így bárhonnan jönne is, az eb mindig szélirányában keres. Az ilyen természetű eb körben keres és így, akár a körben, akár a körön kívül van a vad, a megtett körút alkalmával a szél által vitt szimat mindén bizonynyal metszeni fogja a körívet, mert a szimat vagy kívülről vitetik, a körbe, vagy a körből vitetik ki.