Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az idomítás

24 Fónagy : A vizslaidomítás. s 8—10 lépésre elkeli távoznunk tőle (legjobb báttal távozni), s ha fel akarna kelni azonnal vissza kell fektetni előbbeni helyére ; míg távozunk tőle, folytonosan fenyegetjük és pisszentünk neki, intve őt a csendesen maradásra; ha nyugodtan marad, igen kevés idő múlva a szokott liivási füttyöt hallatjuk és nyelvünkkel csettentünk, szóval magunkhoz hívjuk és engedelmességét megjutalmazzuk valami jó falattal; ezt ismételve, ha a hívásig nyugodtan marad, ha hívásra eljő, megdicsérjük és ismét nyujtunk neki valami jó falatot. Ha mindezeket tökéletesen csinálja, akkor kezdődik az útközben való lefektetés. Előbb lefektetjük, aztán magunkhoz hívjuk s midőn 4 — 5 lépést tett, karunkat hirtelen feltartjuk és a lefekvésre kommandirozzuk, ezt rövid idő alatt meg fogja tenni, és ha megtette, hozzá sietünk, megdicsérjük és felszabadítjuk. Ha ebben tökéletes, előveszünk egy pisztolyt s arra egy gyutacsot teszünk, s épen úgy, mint előbb, lefektetjük. Midőn karunkat felnyujtjuk a fektetés vegett, — a pisztolyt már a jobb kézben kell tartani — s a feltartáskor a gyutacsot el kell sütnünk. Ezt pár napig próbálgatjuk, későbben a tanuló már a hang hallatára is le fog feküdni; néhány nap elteltével kevés lőport teszünk a csőbe, s a lőpor adagot naponta szaporítjuk, s ezen módszer mellett ebünk egy hét alatt meg is szokja a lövés zaját s arra le is fekszik. Ha több tanítandó ebünk van, a lefekvést különkülön tanultatjuk meg velők; de ha a lefekvést már mindenik tudja, lehetőket együtt etetni és kommandóra fektetni. Tetszetős dolog nagyon, ha az ebeknek külön