Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az idomítás

Az idomítás 28 táljok van, s egyik a másikéból nem eszik. Ezt következőképen lehet elérni: A hány ebünk van, annyi tálacskát tartunk, a kutyáé az első helyen, b kutyáé második helyen, c-é a harmadikon és így tovább. Arra figyeljünk, hogy rendesen egy helyre tétessenek a tálacskák; most előeresztem a-t, az első helyen droppoltatom, b-t sl második helyen és így tovább; pár nap alatt megszokják és a rendes helyre mennek, parancs nélkül és ott íefekiisznek. Ha a fekvést jól csinálták, megdicsérjük őket és »fei« kommandóval felszabadítjuk az evésre. A 3 -4 hónapos kutyát már evés közben is lehet fektetni, kevés időre ott hagyni és ha jól viselte magát, megdicsérni. A dicséret soha sem maradjon el! A lefekvés legyen a tanítás legfőbb feladata, ha ezt a legtökéletesebben csinálja is ebünk, igyekezzünk mindig jobban csináltatni vele. A bevezetésnél fogjuk látni, hogy mily rendkívüli előny az, ha ebünk tökéletesen fekszik. Minden vizslától meg lehet követelni, hogy a parancsra leüljön; s ezt, miután a vizsla többnyire a vadász társaságában van — tudnia is kell. Az ülésre való tanítás különben igen egyszerű dolog. Bármily ebet, még ha az egészen kinőtt volna vagy 5—6 éves lenne is, 4—5 próba után feltétlenül meg lehet az ülésre tanítani. Ennek módja a következő: Mint a lefektetésnél, úgy itt is az etetést használjuk segédeszközül, hanem csak Ízletes falatok kézből való nyújtásával. Bal kezünkbe veszünk vagy egy kis tejbe mártott kenyérdarabot vagy pedig bármely más jobb falatot. Ebünket magunkhoz hívjuk s megmutatjuk a neki szánt étket; ő szeretné elvenni azt,