Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A kölyök

A kölyök 15 már rászoríthatjuk ezen életmódra ebünket. Az esetre, ha szobában tartjuk ebünket, egészen felesleges naponta háromszor etetni, mert az esteli evés éjjel úgy őt, mint a szobában levőt háborgatná; így csak reggel és délben 2—3 óra tájban kell neki jó táplálékot nyújtani. Sokan azt állítják, ha a kölyök ebet szük kosztra fogva soványabban tartjuk, a szopornicát jobban kibírja, ez azonban téves felfogás, mert a gyenge testű eb hamarább elpusztulhat bármily betegségben, s így a szopornicában is. Tény azonban az, hogy a ki kölyök ebét jól táplálva gondosan neveli, soha sem fogja ösmerni a kutyáknál előforduló veszedelmes betegségeket; ebe szépen felnő minden baj nélkül. Az általam tenyésztett telivér ebeknél, de ismerőseimnél sem fordult elő a szopornica, a mit részint az eb gondozásának, részint a helyes tenyésztésnek tulajdonítok pedig úgy nálam, mint ismerőseimnél a kölykök igen jól tápláltattak, mondhatom kövérek voltak. Tapasztalásból állíthatom tehát, hogy nem áll az, hogy a jól táplált kölyök hamarább esik a szopornicába, mint a soványabb. Véleményem tehát az, hogy a kölykök jól tápláltassanak, s csak arra figyeljünk, hogy puffadt hasuk ne legyen, minden etetésnél csak annyit adjunk nekik, hogy épen jól lakjanak, de hasuk ne legyen olyan, mint valami hordó. Leghelyesebb minden kölyköt tálacskából etetni, s rá lehet szoktatni az ebecskéket, hogy mindenik a maga helyén és táljából egyék. A vizsla kölyköknek sokan meg szokták csonkítani farkukat, a mennyiben azoknak két végső csigolyáját levágják, s szokták ezt azon okból tenni, hogy az eb felnőtt korában ki ne verje farka végét. Az angol teli-