Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Rossz keresés

Az elrontott vizslának liibái stb. 119 A szelet nem használja fel, s így belemegy a vadba. Ezt egyébként többnyire tapasztalatlan ebek teszik. Rossz keresés aztán az is, a mit nálunk oly gyakran láthatunk, hogy az eb megindul előre mint egy szamár, és elereszti fülét-farkát; 5—6 lépést megy, megáll (de nem vadat), szétnéz, ha nem lát e valamit, farkát ilyenkor erősen csóválja, jobbra-balra tekintget, s aztán tovább folytatja útját és mint a cseberbelépő ló, úgy felfelrángatja hátulsó lábait, ismét megpihen, széttekint, s ha aztán vagy szemmel észrevesz valamit, vagy esetleg megszimatolja a vadat, 6 — 7 lépésről megáll ugyan, de sem ki nem húzza magát, sem valami szép neki •nyúlást nem mutat, hanem a farkát még akkor is csóválgatja és magát a beugrásra mozgatja előre-hátra. Az ilyen aztán a rossz keresés, a rossz állás. Különben ezt csak parasztkutya teszi. Elég szomorú, hogy ilyen ebbel akárhány »ur« vadászik, s kedves neki az ilyen eb, mert az a megsörétezett nyulat is elfogja stb. Az ilyen ebről nem is érdemes beszélni. Hanem, ha ebünk fiatal és a keresésnél rossz modort tanúsít, azt úgy szoktatjuk le e hibáról, hogy füttyentünk neki, aztán jobbra, vagy balra intünk a szerint, a hogy kerestetni kivánjuk. Ha nem fordulna arra, mi forduljunk az általunk jelzett irányba, s az eb követni fog bennünket. Ha nem fordulna kivánságunk szerint jobbra, vagy balra, mi mindaddig menjünk a kivánt irányba, mig ebünk a kivánt irányt nem követi. Arra azonban figyeljünk, hogy ebünket a vad szimatjáról le ne hivjuk. Ha ebünk nagyon gyorsan keres, és ezt mindig és mindenütt teszi, pisszentéssel, csitítással igyekezzünk őt a vehemens kereséstől visszatartani; ha ez nem sike-