Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövéstől való félelem

Az elrontott vizslának liibái stb. 115 Miután ebem tökéletesen be volt vezetve és a mezőn kint kitűnő is volt, szerettem volna egy vadclús területre vinni. Ez óhajom oly formán sikerült, hogy meghívást kaptam egy pompás területre. Gondoltam elviszem igen kitűnő kis ebemet, s előre örvendettem az elérendő sikernek. Már szinte láttam, hogy fogják majd irigyelni tőlem ezen pompás kis ebet. Megérkeztem a területre s valóban mindenkinek szemébe ötlött a szép kis vizsla! Gondoltam, majd ha még látjátok, hogy mit tud, akkor lesztek csak elragadtatva! Megjegyeztem előre, hogy ez lesz az első vadászata a növendéknek. A figyelem általános volt, s ebemen összpontosult. Megindulunk a keresésre, s alig megyünk 40—50 lépést, ebem gyönyörűen áll, míg hozzá mentem, 5-ik szomszédom előtt fölrebben egy csapat fogoly, s duplázik. Ebem a lövésre földre vágja magát s fekszik keményen; hozzá megyek, megsimítom, felszabadítom s biztatom előre. Szépen indul, de ismét egy lövés, és ebem újra fekszik ! Kiverem az előtte levő foglyokat, én is duplázok, s ebem persze hogy fekszik tovább. A lövések egymásután következnek, s ebem az alig hallható lövésre is levágta magát, Es ez így tartott jó ideig. Szinte nevetséges volt, a mint a szegény eb minden lövésre lefeküdt. Végre, a sürü lövöldözések miatt, ebem jónak látta fel sem kelni. Feküdt hűségesen a távolból oda hallatszó durranásokra is. Kénytelen voltam vezetékre venni, s még úgy is alig birtam valamire menni vele. Ott hagytam az egész vadászatot, nehogy ebem egészen megbolonduljon a sok fekvés folytán. Ez első vadászatát annyira szivére vette, hogy ha fegyvert látott, már feküdt és a világért sem 8*